A vékonybél és a végbélnyílás közötti körülbelül másfél méter hosszú, 6-8 centiméter átmérőjű, 25-30 centiméter kerületű bélszakasz a vastagbél.
Ugyan akár évtizedeken át is lehetséges vastagbél nélkül élni (egyes ritka öröklődő betegségeknél előfordul, hogy a teljes vastagbelet kiműtik), ennek a bélszakasznak az egészsége és jó működése mégiscsak alapvetően fontos a jó életminőség fenntartásához.
A vastagbél gyakorlatilag szinte keretezi a hasunkat: a vékonybélhez csatlakozva jobb oldalon először egy felszálló ágban indul, majd a májnál egy nagy fordulattal következik a haránt vastagbélszakasz, ami egy újabb fordulattal, bal oldalon folytatódik a leszálló vastagbélben, ahonnan már csak a szigmabél és a végbél van hátra. A vastagbélben emésztés már nem történik, viszont lebontó bélbaktériumok dolgoznak, itt szívódnak fel egyes vitaminok és ionok, valamint vízvisszaszívás is történik.
A vastagbél egy élő szerv, sűrű érhálózata van, működését a vegetatív idegrendszer szabályozza. Ami működik, az pedig meg is hibásodhat: nagyon széles köre van a vastagbélben előforduló betegségeknek (fekélyek, gyulladások, daganatok), amelyek egy részét magyarázza csak genetikailag öröklött hajlam, a kórok nagyobb hányadát közvetve vagy közvetlenül az életünk során a vastagbélbe kerülő anyagok váltanak ki. A bélsár összetétele ugyanis hosszú távon kihat a bélflórára, a bél nyálkahártya egészségére is. Számos kutatás alátámasztotta már a táplálkozás és a bélbetegségek közötti szoros összefüggést.
A vastagbelünk karbantartást igényel: ennek része az egészséges, rostban gazdag, zsírban és vörös húsokban szegény étrend, a bélmozgást is serkentő mozgás, továbbá a szűrővizsgálatok. A gasztroenterológia eszköztára igen széles: a legegyszerűbb bélvizsgálati módszerek közé tartozik például a székletvérteszt, amit bárki odahaza is elvégezhet, hogy időben észrevegye, ha valamilyen elváltozás, gyulladás, polip vagy daganat miatt vér kerül a székletbe, s ez részletesebb kivizsgálást indokol.