Végbélrák: felismerés és kezelés

A vastagbélrák és a végbélrák szövettanilag az esetek többségében úgynevezett mirigyrák (adenocarcinoma), s az onkológiai kezelések tekintetében is jellemzően ugyanazokkal a kemoterápiás, célzott terápiás gyógyszerekkel kezelhetők a vastagbéldaganatok és a végbéldaganatok. A végbélrák elhelyezkedéséből és biológiai viselkedéséből adódóan azért eltérések is vannak a gyógyításban.

A végbélrák a végbél (rectum) rosszindulatú daganata. Az esetek többségében már évekkel korábban meglévő, sokáig panaszt nem okozó jóindulatú növedékekből (polipokból) alakul ki a daganat. A végbélrák kockázata is magyarázza, miért nem szabad az aranyérbetegséget elbagatellizálni és elhanyagolni: mindig szakorvosnak kell megállapítania, hogy egy vérző végbél, véres széklet esetén valóban aranyérről és nem daganatról van-e szó.

A végbélrákok diagnosztikájában első lépés az úgynevezett rektális digitális vizsgálat, amikor az orvos ujjal tapintja át a végbél elérhető felszínét, ugyanakkor alaposabb és egyedül biztos diagnosztikai módszer a tükrözés. A végbéltükrözés mechanizmusa lényegében megegyezik a vastagbéltükrözéssel azzal a különbséggel, hogy csak a vastagbél utolsó szakaszát tekintik át (rektoszkópia), míg a teljes vastagbéltükrözés (kolonoszkópia) a körülbelül másfél méteres vastagbélszakasz teljes felszínét felderíti.

A vizsgálattal megállapítják, hogy a végbéltől milyen magasságban helyezkedik el a daganat, s eldőlhet a műthetőség kérdése is. Ha a szövettan rosszindulatú daganatot igazol, képalkotó (CT, MR, röntgen) vizsgálatok is történnek annak feltérképezésére, hogy a daganat mennyire kiterjedt, illetve adott-e áttéteket más szervekben, mert ezek befolyásolják az alkalmazható kezeléseket. A végbéldaganat műtétjét megelőzheti sugárkezelés és kemoterápia is, amely a daganat méretének megkisebbítését célozzák. Ha a műtétet követően történik sugárkezelés és kemoterápia, azok célja egyrészt a helyi kiújulás kockázatának csökkentése, másrészt az áttétek megjelenésének megakadályozása, illetve elodázása.

Végbéldaganat esetén a bélsár ürítésének biztosítására felmerülhet sztóma (anus prae, vendégnyílás) létesítése, amely lehet végleges vagy csak átmeneti. Ha a daganat túl közel esik a végbél záróizmaihoz, végleges vendégnyílás kialakítására lehet szükség.

Mindez ijesztően hangozhat, ám nem szabad, hogy egy potenciális betegségtől és annak következményeitől való félelem bárkit távol tartson a kivizsgálástól. Hiszen a vizsgálatok úgysem úszhatók meg, legfeljebb aki most elszalasztja azokat, annál később, sokkal előrehaladottabb és rosszabb állapotban kerül rá sor, s időközben a gyógyítási lehetőségek, s az életkilátások is szűkülnek. Ami kezdetleges stádiumban jól kezelhető, később súlyos szövődményekkel járó, az életet is veszélyeztető kórrá hatalmasodhat el.

A végbélrákra is igaz: időben felismerve gyógyítható betegség, ráadásul van lehetőség a rákos elváltozás kialakulásához vezető, még jóindulatú növedékek idejében történő felismerésére és eltávolítására is, hogy a rákos átalakulás ne is menjen végbe. Ennek legbiztosabb módszere a gyanús növedékeket, polipokat is eltávolítani képes, rövid altatásban is kivitelezhető vastagbéltükrözés, amelynek szűrő jellegű elvégzése az 50. életév után teljes panaszmentesség esetén is indokolt úgy férfiaknál, mint nőknél.