Az akár altatásban is elvégezhető vastagbéltükrözés során már azelőtt meg lehet gyógyítani egy rákot, mielőtt annak ideje lett volna kialakulni. Ha már bekövetkezett a rosszindulatú elfajulás, akkor is a legfontosabb, hogy a daganatot mielőbb eltávolítsák a szervezetből: a daganatsebészet a rák elsődleges gyógymódja.
Ha idejében sikerül eltávolítani egy vastagbélpolipot, aminek a szövettani feldolgozása során a polipban rákos sejteket fedeznek fel, illetve a patológus a mikroszkópos vizsgálat során igazolja, hogy az elváltozás által érintett szövet teljessége eltávolításra került, gyakorlatilag a beteg máris gyógyultnak tekinthető. (Szakszóval ezt úgy nevezik, hogy a kimetszés az „épben történt”, azaz a mikroszkóp alatt az látszik, hogy a kimetszés széle ép szövettel határolja a rosszindulatú szöveteket, a metszési, sebészi rezekciós szél nem halad át a rákos sejteken, azaz a kivágott részen túli területen, bent a vastagbélben nem maradt rosszindulatú szövet.) Természetesen ebben az esetben is fontos, hogy rendszeresen történjen kontroll vastagbéltükrözés az esetleges kiújulás idejében történő felismerése céljából.
Amennyiben a diagnózist követő vizsgálatok során kiterjedtebb betegség igazolódik, tehát valószínűsíthetően a kimetszett polipon túli szövetrészben még vannak rosszindulatú sejtek, úgy szükség van arra, hogy a vastagbél/végbél daganatot és a környezetét sebészi úton eltávolítsák – esetenként ilyenkor a vastagbél egy indokolt mértékű részét is kimetszhetik. A műtétet követően az esetek egy részében szükség lehet tehermentesítő nyílás (sztóma, anus prae, vendégnyílás) létesítése, amely lehet végleges vagy csak átmeneti, utóbbi esetben a vastagbél műtéti végeinek gyógyulását követően a kiültetést vissza lehet helyezni. Végbéldaganatok esetében fordulhat elő nagyobb arányban, hogy ha a daganat túl közel esik a végbél záróizmaihoz, végleges vendégnyílás kialakítására, sztómára van szükség.
Sokan rettegnek a vendégnyílástól, mert félnek a látványtól, a hasfalhoz rögzített széklettartó zacskó használatától, félnek az esetleges szagoktól. Kétségtelen, hogy a korábbiakhoz képest a sztómaviselés többletterhet okoz mind fizikailag, mind lelkileg, ám ma már olyan modern technikai lehetőségek vannak, amelyek révén a vendégnyílás tisztán tartása könnyen megoldható, a sztómazsák cseréje is egyszerű, a zsákok a szagot nem eresztik át. S ott van a kényelmetlenség másik serpenyőjében a tudat: az elvégzett műtét az életet jelentheti. A sztóma-nyílás karbantartását, a sztómazsákok cseréjét és az összes gyakorlati tudnivalót természetesen minden betegnek megtanítják a műtétet végző intézmény erre szakosodott nővérei. Az összképhez pedig hozzátartozik az is: a vastagbélrák műtéten átesett betegeknek csak egy kisebb százaléka az, akinél a sztómára szükség van.
A teljesség miatt meg kell jegyezni azt is: előrehaladottabb esetekben is szóba jöhet operáció: amikor a vastagbélrák nem távolítható el, a műtét célja nem a tumormentesítés, hanem egy tumort elkerülő járat kialakítása a bélsár számára, hogy az a daganat ellenére is ürülni tudjon a szervezetből.