A vastagbél (colon) az emésztőrendszernek a csípőbél végétől (Bauhin-billentyű) a végbélnyílásig (anus) terjedő csőszerű szakasza, amelyet behúzódások (haustratio) tarkítanak. Hossza átlagosan 140-160 cm, átmérője átlagosan 5-8 cm, de ez utóbbi függ az anatómiai elhelyezkedéstől.
A vastagbél több szakaszra osztható. A Bauhin-billentyű a vakbélbe (coecum) nyílik, ami a vastagbél legtágabb és leginkább rögzített szakasza. Ebből nyílik egy vakon végződő, vékony nyúlványszerű bélszakasz, a féregnyúlvány (appendix), melynek fejlődéstanilag elsősorban a rostdús tápanyagok emésztésében volt szerepe. Gyulladását a hétköznapi életben – helytelenül – vakbélgyulladásnak szokták nevezni. A féregnyúlvány gyulladása (appendicitis) súlyos, életet veszélyeztető állapot, melynek oka a nyirokelemekben gazdag féregnyúlvány többnyire fertőzéses eredetű gyulladása. Nem tévesztendő össze a vakbél gyulladásával (typhlitis).
A vakbelet a felszálló vastagbél (colon ascendens) követi, amely egy éles kanyarulattal (jobb oldali vastagbélhajlat, flexura hepatica) a haránt vastagbélbe (colon transversum) jut. Ez a gyomor előtt haladva a bal oldali vastagbélhajlaton (flexura lienalis) keresztül a leszálló vastagbélbe (colon descendens) jut, ami ezután az S-alakú sigma bélen (colon sigmoideum) keresztül a végbélben (rectum) folytatódik. A végbél a végbélcsatornán (canalis analis) és a végbélnyíláson (anus) keresztül nyílik a külvilágba.
Ételünk útja a külvilág felé
A gyomorból a vékonybélen át a megemésztett táplálékból képződő folyékony bélsár a Bauhin-billentyűn keresztül szakaszosan ürül a vastagbélbe. A Bauhin-billentyű megakadályozza, hogy a vastagbélben élő baktériumok nagy számban visszajussanak a vékonybélbe. A vastagbél élettani szerepe döntően a bélsárból történő folyadék és ionok visszaszívása, bizonyos vitaminok bélbaktériumok általi termelése és felszívása (B- és K-vitaminok), nyáktermelés, a bélsár továbbítása a végbélnyílás felé, a bélsár tömörítése, tárolása és szakaszos ürítése.
A széklet színét többek között a vékonybélbe jutó epe adja. Bizonyos kóros körülmények között (például vékonybél-csonkító műtétek után) a vastagbél képes a kis mértékű alkalmazkodásra, és a vékonybél bizonyos funkcióinak pótlására, de ez az alkalmazkodás az élettani mértéktől jócskán elmarad. Elvileg ugyanakkor vastagbél nélkül is lehet élni: amikor családilag öröklődő vastagbélrák (familiáris adenomatosus polyposis, FAP) igazolódik, előfordul, hogy megelőző jelleggel a teljes vastagbelet eltávolítják.
A bélsár károsítja a vastagbelet
A vastagbélben történő bélsártömörítésnek két alapvető élettani következménye van. Az egyik, hogy a vastagbél nyálkahártyája a bélsárban lévő káros anyagokkal nagyobb koncentrációban és hosszabb ideig érintkezik, mint a bélrendszer egyéb szakaszai. Ennek hosszú távú, elsősorban az 50. életév után jelentkező következménye a vastagbéldaganatok megjelenése. A legtöbb rosszindulatú vastagbéldaganat eleinte kisebb-nagyobb nyálkahártya növedékek, polipok formájában jelentkezik, ezek időben történő eltávolítása nagymértékben hozzájárul a vastagbélrák megelőzéséhez. Ugyan a rákmegelőző állapotnak tekinthető polipok eltávolítása csak – az akár altatásban is elvégezhető – vastagbéltükrözéssel (kolonoszkópia) lehetséges, az egyéni kockázat csökkentését szolgálja az is, ha valaki legalább odahaza ellenőrzi a székletét egy egyszerű, gasztroenterológus szakorvosok által ajánlott székletvérteszt segítségével.
A bélsár vastagbélben való tömörödésének másik fontos következménye a folyadék-visszatartás miatt kialakuló bélsár beszáradás, a szorulás (obstipatio) kialakulása. A szorulás leggyakoribb oka a nem kellő mennyiségű (napi 2-3 liternél kevesebb) folyadékbevitel, a rostszegény étrend és a mozgásszegény életmód. A szorulásnak számos egyéb következménye lehet. A leggyakoribb a vastagbél kesztyűujjszerű kitüremkedéseinek (diverticulumok) megjelenése, illetve a székürítés során alkalmazott fokozott hasprés miatt kialakuló aranyérbetegség kialakulása. Fontos azonban megjegyezni azt is, hogy a szorulás, különösen hasmenéses időszakok váltakozásával jele lehet a vastagbél üregét szűkítő vastagbélráknak és végbélráknak is. (A székelési panaszok hátterében ugyanakkor nemcsak szervi elváltozás állhat, hanem például ételintolerancia is, ennek egy egyszeri ételintolerancia vérvizsgálattal a végére lehet járni.)
A megváltozó székelési szokásokat, a hasi panaszokat, a vécén jelentkező panaszokat sosem nem szabad elbagatellizálni, orvoshoz kell fordulni, illetve első lépés lehet, ha valaki székletvérteszttel ellenőrzi a székletét, s az eredmény ismeretében konzultál szakorvossal arról, indokolt-e további kivizsgálás. Ez 50 év felett akkor is indokolt, ha valakinek semmilyen panasza nincs: nem szabad megvárni, amíg egy rosszindulatú daganat már komoly tüneteket okoz. Ha valaki elvégezteti a vastagbéltükrözést, akár egy teljes évtizedre biztonságban tudhatja magát! Tévhit, hogy a vastagbéltükrözés mindig kínos és fájdalmas, hiszen altatásban is elvégezhető.